Kemény és lágy
Készült: 2015.október.25.
Ha a lábamra esik a kettlebell az biztosan fájni fog! Vajon mi köze lehet akkor ennek a kemény vasdarabnak a lágysághoz? Az előző cikkben megnéztük a kettlebell történelmét és fajtáit. Most akkor vizsgáljuk meg, hogy felhasználásának milyen fő irányvonalai vannak és mik az ezek közti különbségek?
A két fő stílus a kettlebell sport (soft style vagy fluid style) és a hard style kettlebell edzés. A kettlebell versenysportban mindig a „lágy” technikát alkalmazzák, a „kemény stílusra” példa a mostani SFG (StrongFirst Girya) rendszere.
Kemény és lágy. A kettlebellnél nem lesz ekkora eltérés.
Soft style
A cári Oroszországban eleinte virtuskodásból emelgették a kettlebelleket, majd lassan kialakult egy sportág, ahol szabályozott keretek között versenyeztek egymással. A kettlebell sportban lökésben (jerk), szakításban (snatch) és hosszú ciklusban (long cycle, ami két golyós felrántás és lökésnek felel meg) mérik össze erejüket a sportolók. A súlyemeléstől eltérően itt nem a maximális súly a cél, hanem az adott súlyú kettlebellekkel elérni a lehető legnagyobb ismétlésszámot az időkorláton belül.
A technika ennek megfelelően fejlődött ki. A versenyzők az ismétlések során nem törekszenek maximális erőkifejtésre, hanem beosztják erejüket a versenyszám végéig. Dinamikus testsúlyáthelyezéseket és a súly lendületét is nagymértékben kihasználják. A légzés hasonló más ciklikus sportágakéhoz (futás például). A tartó pozíciók során kihasználják az ízületeket és a csontos alátámasztást, ezzel is minimalizálva az izommunkát. Például a lökés során az ismétlések között a versenyző törzsével hátradől és a könyökét a csípője fölé zárva tartja a golyókat.
A technika célja itt tehát az, hogy a sportoló a versenyszabályok keretei között minél magasabb ismétlésszámot érjen el.
Jól megfigyelhető a versenyzők jellegzetes testtartása
Hardstyle
A hardstyle létrejötte a 70-es, 80-as évekre tehető. Az egykori Szovjetunióban a különleges alakulatok katonáinak közelharckiképzését támogató testedzési formát alakítottak ki. A kettlebellel végrehajtott gyakorlatok kivitelezése ezért nagyon megváltozott.
A cél a fizikális képességek fejlesztése lett. A kemény stílusú edzés az erőképzést helyezi fókuszba az erő beosztásával, tartalékolásával szemben. A gyakorlatok két fő csoportja a ballisztika és az erőgyakorlatok. A versenysporttal szemben itt több fajta gyakorlat végzéséről van szó. A ballisztikus mozgások során a cél a maximális robbanékony erőkifejtés, míg az erőgyakorlatok alatt a maximális feszítettség elérése a lényeg. A gyakorlatok végrehajtása biomechanikai légzési mintával van összekapcsolva, amely szintén segíti a hatékonyabb erőkifejtést. A sérülések csökkentése érdekében a súly tartása is sokkal jobban erőből történik a környező izmok aktív megfeszítésével. A gerinc biztonsága érdekében a törzs mindig egyenes. Az alapelvekből következik, hogy ezzel a végrehajtással nem rendeznek versenyeket. A lényeg, hogy az edzésnek minél nagyobb hozadéka legyen. Ez a szisztéma jól használható egy támogató rendszerként, ami az egyes sportágak űzéséhez szükséges képességeket segít megszerezni és javítani, illetve az egészségükért tenni akarók számára is jó választás lehet.
A hardyle swing a szisztéma egyik alapgyakorlata
Végezetül...
A kemény és a lágy ebben az esetben nem azt jelenti tehát, hogy valamelyik stílus gyakorlása „keményebb” lenne, mint a másik. A kettlebell versenysportban igaz, hogy „lágy” technikát alkalmaznak és sokat használják a lendületet, de a versenyzők fizikális felkészültsége is kiváló. Ez egy külön sport, nyilván erősen specializált célokkal és módszerekkel.
A hardstyle, mint támogató rendszer mellett is rengetegen lerakják voksukat. A sok lelkes amatőr mellett egyre több verseny-és élsportoló használja ezt a rendszert a felkészülése alatt, erőnlétének növelése céljából.
Hogy melyik stílus a jobb? Az biztos, hogy mindkettőnek megvannak a maga hívei. Azt gondolom, hogy erre a kérdésre nincs általánosságban jó válasz, mindig a kitűzött célnak megfelelően kell jól választani.
Máté
Találatok: 3460